Tizenkét hét a pokolban

Budapest 1944–45. évi ostromát, amelyet a sztálingrádi katlancsatához hasonlítanak, a legvéresebb városostromok közé sorolhatjuk. E pokoli hetek alatt különösen sokat szenvedtek a budai Várnegyed lakói és az ide menekülők, akik naplóikban és emlékirataikban számoltak be az átélt borzalmakról. Programunk során személyes történetek által felelevenítjük a budai Vár második világháborús ostromát, azt a pokoli tizenkét hetet, amikor közel tízezer ember rettegett a haláltól és reménykedett az életben a Királyi Palota föld alatti tereiben és a történelmi lakónegyed világszinten is egyedülálló barlang- és pincerendszerében. Polgárvárosi sétánkon az itt lakók, az ide menekülők, a védők, a sebesültek és a Várból kitörő katonák nyomában járunk. Azokon az utakon haladunk, amelyeken e vészterhes időkben az emberek menedéket, élelmiszert vagy vizet kerestek, gyógyszer vagy éppen szeretteik után kutattak, tüzelőnek vagy koporsónak való fát próbáltak fellelni, esetleg a személyes értékeiket igyekeztek megmenteni. Sétánkon lemerészkedünk a föld alá is: a De la Motte–Beer-palota pincéjében, valamint a Vár-barlangban, egy korabeli óvóhelyen megidézzük az ostromlottak „vakondéletét”, testi és lelki megpróbáltatásait, félelmeit, a túlélésért folytatott küzdelmeit. Történeteikben egyaránt találkozunk reményvesztettséggel és embertelenséggel, de hősies kitartással és áldozatvállalással is. E sorsok felidézésével a harcok katonai és civil áldozataira emlékezünk, ezzel is tudatosítva a háború tragédiáját, értelmetlenségét.